2007 ápr 24, Ke
Gyerekszemmel minden más… Kinézel az ablakon az éjszakába, úgy érzed az összes csillag neked ragyog. Az életed biztonságos, ha megütöd magad bármikor befogad Édesanyád ölelő karja. A fájó pontokat puha puszikkal gyógyítja… és ahogy cseperedsz mindig elkisér a tekintete, a szíve érted remeg még akkor is, mikor lepergeted magadról a szeretetét.
Gyerekésszel azt hiszed a barátság örök… sajnos az igazság pillanata igen fájdalmas, mikor rájössz a Hold nem sajtból van. Az ovis “szerelmed” egy pisis ábránd, az illúziók kritálygömbje törékeny… a valódi szakítás pedig fájdalmas.
Gyermekilélekkel még képtelen vagy hazudni, szemedben az igazság fénye táncol… csak évekkel később tanulod meg a praktikákat. Úgyanúgy alkalmazni mint elviselni, több vagy kevesebb sikerrel. A fájdalmat is megtanulod eltűrni, ahogyan azt is, hogy egy olló nemcsak papírvágásra lehet jó.
…és egyszer nagyon nagyon sokára… mikor hozzád bújnak, szaladnak a biztonságért, már el is felejted, ki voltál egykoron…homályba vész minden gyermekkori álmod. Az ablakon kinézve számlákra gondolsz, nem látod a táncoló tündéreket sem többé…
Hiába símítja meg arcod a hold balzsamos fehérsége…csak megremegsz. Nem érzel mást…
…csak hideget.
Megnézve 2132 alkalommal 176 látogatók