2007 feb 27, Ke
A kezdet… 
Mikor születhetett meg az első ép emberi gondolat?
Vajon mi lehetett az, és mekkora súllyal bírt?
Vajon női vagy férfi agyból pattant ki váratlanul, és húzott meg egy éles határvonalat ember és állat között.És ez az első ember, hogyan érezhette magát, mikor rádöbbent különb a többiektől…vagy lehetséges, hogy természetesnek vette mint egy sóhajt az esti meleg levegőben?Életét pedig folytatta tovább mintha mi sem történt volna…fájdalmas lehetett a felismerés?
Úgy szeretném ezeket tudni, nemcsak hozzávetőleges számokat, vagy széles orrlyukú koponyákat bámulni.
Talán egyszer eljut a tudomány arra a szintre, hogy saját agyunkon keresztül időutazást végezhetünk, és ha nem is én, de valaki akiben szintén ott bizsereg a mindenttudniakarás kényszere, választ kap.Az időtlen idők óta bekódolt információk amelyeket sejtjeinkben hordozunk, nyitott és olvasható könyvé válnak…és valaki megtudja milyen volt az emberré válás pillanata.
Milyen volt a hangulat?Lehetséges félelem is társult hozzá mindjárt, mert a gondolatokkal megszületett a lélek is.
Szerintem sokszor inkább ezt kellene ünnepelni, közösen az embereknek az evolúció csodálatos ajándékát, amely segít nekünk, hogy azok lehessünk akik vagyunk.
Megnézve 1626 alkalommal 210 látogatók
3 válasz kinek: “Valaha történt”
Hagyj választ
You must be fixme be kell jelentkezned megjegyzéshagyáshoz.
28 február 2007 dátum: 23:34
Ha mindez tényleg érdekel, javaslom Rudolf Steiner munkáit.
R.
23 május 2007 dátum: 11:33
Nem akarlak elkeseríteni, de a privát véleményem az, hogy a lélek nem feltétlen az ember privilégiuma. Ha nem vetted volna észre, soszor sok helyen lehet érzékelni, tapasztalni a “lélek” jelenlétét! Alapvető tévedés, hogy csak mi emberek bírunk felsőbbrendű lélekkel!
Csak egy hétköznapi példa: a virágok, növények leke. Ha jól érzik magukat, szépen virágoznak, zöldellnek, ellenkező esetben a legszakszerűbb kezelés ellenére pl.: nem hoznak virágot, ill. termést, legrosszabb esetben elpusztulnak.
Mi pedig a biológiai lánc csúcs-ragadozói (parazitái) felsöbbrendűségi gőgünktől vezetve igyekszünk az utolsó fát, bokrot is kipusztítani, amivel persze képletesen szólva magunk alatt vágjuk a fát, mert ez a pénzhajhászó, nagyzási mániás életmód előbb-utóbb összeomláshoz vezet. Lásd éghajlatváltozás, a vizek elszennyezése, stb…
24 május 2007 dátum: 18:40
Kedves kata!
Köszönöm véleményedet, de itt főleg a gondolatok evolúciójáról szerettem volna írni. Igen, ha úgy tekintjük szinte mindennek lehet lelke, de ezt is csak úgy érzékeljük, hogy meg tudjuk élni. Látjuk a hűséges csillogást kedves ebünk szemében, vagy érzékeljük a Philodendron rendíthetetlen auráját… de vajon egy másik állat is felismeri ezt?
Ha mi emberek gondolatnélküli ösztönlények lennénk nem figyelnénk fel erre. Igen lehet, hogy nem szennyeznénk össze vissza szülőbolygónkat, de az életünk nem is szólna másról, csak, hogy minnél több utódot hozzunk a világra. A legszerencsésebbek is kb. 40 évig élnének, egy nő szinte évente szülne és abból csak néhány utód érné meg saját reprodukciós korszakát. Nem lennének barlangrajzok, csodás ókori ékszerek, szárnyaló zeneművek…
Idős emberek is csak nagyon kis számban és elvétve élnének.
Az összeomlás teljesen normális folyamat. Idő kérdése. Bármilyen faj evolúciós folyamata véges. A vég pedig a kihalás. Az ember sem lehet ez alól kivétel!
…és akkor talán már egy következő lépcsőfokon egy gyümölcsfa, vagy egy másik rágcsálófaj veszi észre önmagán, hogy gondolatai és érzései vannak…
Üdv: C.